Az offline DR (Digital Radiography) rendszer egy digitális röntgen képalkotó rendszer, amely digitális detektorokat használ a röntgenképek rögzítésére, a képfeldolgozás és tárolás során a végső képet állítja elő, a képadatokat pedig a rögzítés után offline feldolgozza és elemzi. A valós idejű (online) rendszerekkel ellentétben az offline DR-rendszerek különválasztják a képadatok feldolgozását és tárolását, jellemzően adatfeldolgozást és elemzést végeznek a rögzítés után.
Röntgensugárforrás kibocsátása: A röntgenforrás egy offline DR-rendszerben hasonló a hagyományos röntgenkészülékhez, amely röntgensugarat bocsát ki. Ezek a röntgensugarak behatolnak az emberi testbe vagy tárgyakba. A test különböző szövetei (például a csontok és a lágyszövetek) különböző mértékben abszorbeálják a röntgensugarakat, ami különböző intenzitású röntgenjeleket eredményez.
Képfelvétel: digitális detektor (például síkképernyős detektor vagy képalkotó lemez) fogadja a mintán keresztül továbbított röntgensugarakat. A digitális detektor feladata, hogy a röntgenjeleket elektromos jelekké alakítsa, amelyek a mintán belüli sűrűségkülönbségeket reprezentálják, és nyers digitális képet hozzon létre.
Síkképernyős detektor: A modern DR-rendszerek gyakran használnak síkképernyős detektorokat, amelyek fotoelektromos átalakítás útján alakítják át a röntgenjeleket elektromos jelekké.
Képalkotó lemez (IP): Néhány régebbi offline DR-rendszerben általában képalkotó lemezeket használtak. Kémiai reakciók során röntgenképeket tárolnak-, majd szkenneléssel digitális adatokká alakítják át a képeket.
Adattárolás és -átvitel: A generált nyers digitális képadatokat először az offline DR-eszköz adathordozóján (például merevlemezeken, memóriakártyákon stb.) tárolják. Ezeket az adatokat nem szinkronizálják azonnal, valós időben a kórház elektronikus egészségügyi nyilvántartásával (EMR) vagy képarchiváló és kommunikációs rendszerével (PACS); ehelyett a kép rögzítése után adatátvitelre és feltöltésre van szükség.
Képfeldolgozás: A nyers képek mentése után az offline DR-rendszerek általában számítógépes képfeldolgozó szoftverrel dolgozzák fel azokat. Ez a folyamat magában foglalja, de nem kizárólagosan:
Kontrasztjavítás: A kép kontrasztjának beállítása a részletek szembetűnőbbé tétele érdekében.
Zajcsökkentés: Zaj eltávolítása a képről a kép tisztaságának javítása érdekében.
Műtermékek eltávolítása: Berendezés vagy környezeti tényezők által okozott műtermékek kezelése.
Képoptimalizálás: Az olyan paraméterek beállítása, mint a fényerő és az élesség a képminőség optimalizálása érdekében a jobb diagnózis érdekében. A feldolgozott képek tisztábbak és alkalmasabbak az orvosok diagnosztizálására.
Képmegjelenítés és -elemzés: A feldolgozott képek a számítógép képernyőjén jelennek meg, így az orvosok vagy radiológusok megtekinthetik és elemezhetik azokat. Ez a folyamat jellemzően offline, ami azt jelenti, hogy a képeket a rendszer tárolja, és az orvosoknak felül kell vizsgálniuk azokat a későbbi diagnosztikai eljárások során.
Képarchiválás és -továbbítás: A diagnózis után a képek archiválhatók, továbbíthatók és kezelhetők egy képarchiváló és kommunikációs rendszeren (PACS) keresztül. Az offline DR-rendszerek jellemzően feldolgozott képfájlokat töltenek fel a PACS-rendszerbe hosszú távú tárolás céljából-, vagy exportálják őket külső adathordozóra egyéb felhasználási célokra. A képek hálózaton keresztül is megoszthatók más egészségügyi intézményekkel vagy szakorvosokkal távoli diagnózis céljából.
