A mikro-fókuszos CT (Micro-CT) egy nagy-felbontású számítógépes tomográfiás (CT) képalkotó technika, amely mikrométeres tartományba eső fókuszmérettel rendelkező röntgenforrást használ. A hagyományos orvosi CT-vel összehasonlítva a mikro-fókuszos CT legnagyobb előnye a rendkívül kicsi röntgencső fókuszmérete, amely jellemzően néhány mikrométertől több tíz mikrométerig terjed. Ez rendkívül nagy térbeli felbontást tesz lehetővé, világosan feltárja az apró szerkezeti részleteket, és széles körben alkalmazzák az ipari ellenőrzésekben, az anyagtudományi kutatásokban és az orvosbiológiai kísérletekben.
Technikailag a mikro-fókuszos CT röntgentomográfián is alapul. A röntgenforrás a vizsgált objektum körül forog, és több szögből nyeri ki a vetítési adatokat. Ezeket az adatokat ezután egy számítógép felhasználja háromdimenziós rekonstrukcióhoz, amely voxel-szintű sztereoszkópikus képeket generál. A hagyományos CT-vel ellentétben azonban a mikro-fókuszos CT egy apró fókuszpontos röntgenforrást használ, ami jelentősen csökkenti a geometriai elmosódást és javítja a kép tisztaságát. Egy nagy-precíziós síkképernyős érzékelővel és egy precíziós forgó platformmal kombinálva mikrométeres-szintű vagy akár szub{13}}mikrométeres{14}}felbontású képalkotást is lehetővé tesz.
Az ipari területen a mikro-fókuszos CT-t széles körben használják a roncsolásmentes tesztelésben (NDT). Például az elektronikai iparban felhasználható chipek csomagolására, forrasztási kötésszerkezetre és mikroáramkörök hibaelemzésére; az űrkutatás területén képes felismerni a kompozit anyagok belső repedéseit, porozitását és leválási hibáit; a precíziós feldolgozóiparban pedig a fém alkatrészek belső porozitását és szerkezeti egyenletességét tudja elemezni. Ezek a vizsgálatok nem károsítják magát a mintát, így jelentős minőségellenőrzési értékkel bírnak.
A tudományos kutatásban és a biomedicinában a mikrofókuszos CT használható kisállatkísérletekhez, például egér csontszerkezet-elemzéséhez, daganatmodell megfigyeléséhez és szövetmérnöki anyagok értékeléséhez. Nagy felbontásának köszönhetően egyértelműen képes megjeleníteni olyan részletes struktúrákat, mint a csont trabekuláris szerkezete és a mikrovaszkuláris morfológia. Megjegyzendő azonban, hogy a mikrofókuszos CT jellemzően hosszabb pásztázási idővel és nagyobb sugárdózissal rendelkezik, ezért elsősorban ex vivo mintákra vagy kísérleti kutatásokra használják, rutin humán klinikai vizsgálatokra nem alkalmas.
Az általános-célú CT-hez képest a mikrofókuszos CT-nek kisebb a képalkotó tartománya és viszonylag korlátozott a behatolási képessége, így alkalmasabb kisméretű, bonyolult szerkezetű mintákhoz. Az általános célú CT a szkennelési sebességet és az emberi alkalmazhatóságot, míg a mikrofókuszos CT a rendkívül nagy felbontást és a részletgazdag megjelenítést hangsúlyozza. Ezért jelentős különbségek vannak a kettő között a lokalizáció és az alkalmazási területek tekintetében.
